Azok akik szeretik a horrort tuti, hogy ismerik Stephen King könyveit. Én nagyon szeretem a regényeit, alig tudom letenni őket. Ha valaki egyszer elkezdi olvasni, garantálom, hogy nem fog unatkozni.

 Több, mint 40 nyelvre vannak lefordítva a könyvei. Én a legjobban azt szeretem benne, hogy a legkisebb részleteket is kidolgozza.  Aki jobban utána szeretne nézni: 

http://stephenking.fan-site.hu/

http://stephenking.com/

  Ez a történet nem annyira ijesztő, de nekem nagyon tetszett, amikor először olvastam, ezért, úgy döntöttem, ez lesz az első story amit kiteszek nektek. Biztos tetszeni fog.

Élt egyszer egy földműves, feleségével, két lányával. Egyik nap elment a pékségbe. 
A virágárus bódéja mellett haladt el, mint mindig. Most is megnézte a kínálatot, mint mindig.
 Egyszerre megakadt a tekintete. Egy csodaszép fekete rózsa volt, amilyet még sohasem látott. 
Azonnal kiment a fejéből a pékség: megvette a rózsát. Otthon a konyhaasztalra tette egy gyönyörű vázába. 
Az egész családja álmélkodott: a rózsa szinte megbabonázta őket. Aztán este lefeküdtek aludni. Sűrű, sötét felhők takarták el
 az eget, süvített a szél. A paraszt felriadt álmából. Különös zajokat hallott. Elhessegetett a fejéből minden rossz gondolatot. Hisz csak a szél rázza az ágakat. Reggel bement a legkisebb lánya szobájába. A kislánynak át volt vágva a torka. 
Szép, szomorú temetést rendeztek a lánynak. S a gyász kifejezéseként a földműves egy szál fekete
 rózsát vett az idős nénitől, a virágosbódéban. Otthon egy fekete abroszra helyezte, az abroszt a konyhaasztalra tette. 
Este lefeküdtek aludni. Szép, csendes este volt. A paraszt éjjel megint furcsa neszelket hallott. Reggel bement a nagyobbik lánya szobájába.
A lánynak el volt metszve a torka. Szép, szomorú temetés. A gyászt egy éjfekete rózsa fejezte ki a konyhaasztalon.
 Mikor a gazda reggel felkelt, holtan találta a feleségét maga mellett. Temetés. Este egy fekete rózsát tett a gyász jelképeként az éjjeliszekrényre. És egy kést a párnája alá. Tiszta volt az ég, a telihold fénye besütött az ablakon.
 A neszekre a paraszt kinyitotta a szemét. Egy kéz nyúlt ki a rózsából. A kézben egy tőr méretű tövis. 
Az ember nem tétovázott: egy mozdulattal levágta a kezet. Velőtrázó sikoly töltötte be a kis szobát. Süket csönd maradt utána. 
Reggel az ember a pékség felé tartott. A virágosbódé mellett haladt el, mint mindig. 
A virágárusnak hiányzott az egyik keze.

Az első bejegyzésem lényegben csak egy bemutatkozás akar lenni. Nagyon, nagyon szeretem az ijesztő dolgokat, sok horror filmet nézek, meg sokszor olvasok ilyesztő könyveket is. Amikor unatkozom sokszor utánanézek rémtörténeteknek, meg különös eseményeknek. Ezeket szeretném itt veletek megosztani. Remélem élvezni fogjátok. :)